A nyirokrendszert tekinthetjük a szervezet saját szűrőrendszerének, amely kirostálja és elpusztítja a baktériumokat, a kóros sejteket és más idegen testeket. Ennek a rendszernek a két fő része a nyirok és a nyirokcsomók.

A nyirok

A szervezet szöveteit folyamatosan átmossa a nyirok, amely a vérerekből szivárog a szövetekbe. Eközben összegyűjti a sejttörmeléket és a kisméretű, nemkívánatos részecskéket, például a baktériumokat.

Ennek a folyadéknak a nagy része ismét belép a vérkeringésbe a kapillárisok falán át, hogy fenntartsa a normális vértérfogatot. A maradék a még porózusabb nyirokerekbe folyik, és a nyirokvezetékeken át visszaáramlik a szívbe.

A nyirokcsomók

A nyirok lassan áthalad a nyirokcsomókon (más néven nyirokmirigyeken), amelyek úgy sorakoznak a nyirokvezetékek mentén, mint a gyöngyök a gyöngysoron. A nyirokcsomókban makrofágok, T-sejtek és B-sejtek is helyet kapnak.

A nyirokcsomók szűrőként működnek, összegyűjtik a nyirok által a szövetekből elszállított mikrobákat és más idegen anyagokat. A nyiroknak át kell haladnia néhány nyirokcsomón, mire teljesen megtisztul.

A nyirokcsomókban számos makrofág is van. Ezek nagyméretű sejtek, amelyek bekebelezik a szövettörmeléket, a kórokozókat és bármi mást, ami szükségtelen a szervezet számára. Azáltal, hogy a makrofágok megszabadítják ezektől a nyirkot, eltávolítják a vérkeringésből.

A nyirokcsomók testszerte megtalálhatók, ebből adódóan a B- és a T-sejtek is mindenütt ott gyülekeznek, készen arra, hogy mozgósítsák őket a mikrobák ellen.

A nyirokcsomók munkája

A nyirok tisztítása a nyirokcsomók fontos immunfunkciója. A nyirokhajszálerek normálisan porózusak, így fehérjetermészetű anyagok bejuthatnak rajta. Amikor azonban valamelyik szövetben gyulladás alakul ki, a nyirokhajszálerek még porózusabbakká válnak, lehetővé téve, hogy nagyobb részecskék, például baktériumok, vírusok és ráksejtek is a nyirokvezetékekbe kerüljenek.

Bár előfordul, hogy a fertőző organizmusok a szervezet más részeibe is elvándorolnak a nyirokrendszer útján, ezt a veszélyt a nyirokcsomók szűrőként való működése jelentősen csökkenti.

Miközben a nyirokcsomók keményen küzdenek, hogy megakadályozzák egy fertőzés tovaterjedését, látványosan megduzzadnak és érzékennyé válnak.

Időnként a nyirokvezetékek maguk is begyulladnak, és a gyulladás finom vörös vonalakként láthatóvá válik többek között a kar belső oldalán.

A nyirokcsomók vizsgálata a rákos betegeknél igen fontos annak megállapítása érdekében, hogy a rák továbbterjedt-e. A ráksejtek mozgásának nyomon követése életeket menthet meg, emellett segít meghatározni a legmegfelelőbb kezelést.

A nyirokcsomók és a rák

Keith Berndtson, az Illinois állambeli Chicago és Glenview Integratív EUátóközpontjainak orvos igazgatója szerint a ráksejtek a nyírokvezetékeken át előszeretettel vándorolnak a szervezet más részén lévő nyirokcsomókba.

Ezért bevett gyakorlat a rákos daganathoz legközelebb eső nyirokcsomók eltávolítása és az irányú vizsgálatuk, hogy tartalmaznak-e rosszindulatú sejteket. Amennyiben igen, a teljesen helyi kezelés (daganat és nyirokcsomók eltávolítása) helyett helyi és szisztémás, azaz az egész testet érintő rákellenes terápiát (kemoterápiát és sugárkezelést) kell alkalmazni.

Miután a rákos nyirokcsomókat eltávolították, a nyirok felgyűlhet azokban a szövetekben, amelyekből egyébként ezekbe a csomókba szivárogna, helyi duzzanat kialakulását eredményezve. „Ám úgy tűnik, hogy ez nem befolyásolja az immunrendszer általános teljesítményét” – állítja dr. Berndtson.